Teper – az albínó kislány vadászgörény - története immár több mint 4 hónapja kezdődött. Akkori gazdája úgy döntött, hogy nincs szüksége többé, az általa előzetesen megvásárolt kis élőlényre. Az indok lehetett bármi. Lehet, hogy rájött nem is szereti igazán a vadászgörényeket…, talán az volt a baj, hogy – szerinte – harapott…., esetleg úgy érezte, nem tud vele foglalkozni nap, mint nap több órát…? A befészkelt gondolatot hamarosan tett követte. Gazdink az egyszerű megoldások híve lévén, nem keresgetett új helyet a kis védencének, nem adott fel hirdetést, nem próbálta elvinni menhelyre… Inkább rövidre próbálta zárni a történetet és a kis érző, szeretni, játszani tudó társát nemes egyszerűséggel kidobta harmadik emeleti lakásuk ablakából…
Egy közelben lakó fiú szedte össze a történteket ugyan túlélő, de súlyosan megsérül görcit, és segítséggel el is helyezte egy jó szándékú családnál. Mi ekkor hallottuk első ízben az Ő történetét. A befogadó család felhívott, hogy tanácsot kérjen, a göri ugyanis „sántított” a hátsó lábára. Azt javasoltuk, hogy mielőbb vigye orvoshoz, ahol megvizsgálják és a további kezelést, megbeszélik a gazdival. Teperről nem hallottam többet 4 hónapig.
Néhány hete ismét telefonált a befogadó gazdi, hogy sajnos nem tudják megszelídíteni a görit, a család egyre jobban fél tőle és így tovább nem tudják vállalni a tartását. Természetesen egyeztettünk időpontot, hogy mikor hozhatja el.
Amikor megérkeztek, csak akkor szembesültünk a göri rettenetes állapotával. A lábát a hasa alatt húzta, erősen túltüzelt állapotban volt, a combjai és a pérája környéke már kopaszodott, és a combjai hajlataiban nedvedző sebek voltak…
Kérdeztem a gazdit, hogy mi van vele, hisz amikor beszéltünk abban maradtunk, hogy elviszi orvoshoz, és úgy tudtam ez meg is történt. Elmondása szerint ez valóban így volt. Elvitték orvoshoz, a görit, meg is vizsgálták. Akkor a friss sérülésre azt mondta az állatorvos, hogy kb. 20000 ft-ba kerülne a műtét. A befogadó ezt nem tudta vállalni, így a beavatkozás nem történt meg (ezt nekünk nem jelezték, segítséget nem kértek), a göri lába úgy maradt (derékszögben a hasa alatt). A magas orvosi költségek miatt a kicsi oltásait sem adatták be és az ivartalanítás is túl drágának bizonyult a családi kassza számára, ezért túltüzelés lett belőle. Bár állításuk szerint nem is volt szükség az ivartalanításra, hisz nincs náluk hím göri így nem fog párosodni a kislány… Teper állapota ezek miatt egyre rosszabb lett, hiába volt a legjobb szándék (bár sajnos kevés ismeret) a befogadó részéről.
Először bizony erősen gondolkodóba estem, hogy mit is lehetne/kellene tenni a kis görcivel (akinek akkor még neve sem volt). Aztán kivettem őt játszani. És elvarázsolt… Ahogy a mellső lábaival szaladgált, ugrált, labdázott, makogott… Ekkor kapta a Teper nevet is… J Úgy éreztem, kapnia kell még egy esélyt a boldog normális életre.
Első dolgom volt orvoshoz menni Vele. Kiderült, hogy a sérülése bizony nagyon súlyos és a túltüzelése is komoly gondot jelent. Az orvosi költségeket – akkor – cca. 40000 ft-ra becsültük (csontműtét, ivartalanítás, oltások). Sajnos ez az összeg nem állt a mi rendelkezésünkre sem, lévén annyi mentett göri, hogy a kaszánk teljesen kiürült. Ekkor írtunk egy felhívást a www.ferret.hu oldalon, segítséget kérve a költségek fedezéséhez. Sokan jelentkeztek és más vadászgörényekkel foglalkozó oldalak is kitették a felhívásunkat (ezer köszönet érte).
Időközben a befogadó gazdi ismét jelentkezett, hogy ha Teper rendbe jött orvosilag, akkor bizony vissza szeretné kapni….. És kérdéseket tett fel azzal kapcsolatban, hogy ugyan miért írtam én a fórumon olyan magas összeget az orvosi költségekre, amikor annak idején neki „mindössze” a felét mondt
ák…
Megtörtént Teper előzetes orvosi vizsgálata, majd a műtét is. Bizony az eset bonyolultabb a vártnál. Teper lábát csavarozni kellett. Ha nyugton tud maradni, akkor összesen 3 műtét várt volna rá. Maga a csontműtét, aztán 1 hónap múlva a csavarok kivétele, és végül az ivartalanítás.
Sajnos nem így történt. A kicsilány nem bírt magával, hiába minden erőfeszítés és sikeresen kimozgatta a csavart a lábából (szerencsére a csont nem mozdult el).
Ma egy újabb műtéttel visszarakták a szöget és mellé ütöttek még-egyet, hátha így fix marad még legalább két hétig. Most alszik a drága és az orvossal abban maradtunk, hogy megpróbáljuk (nagyon vigyázva persze), annyira lenyugtatni a következő két hétben, hogy fixen a helyükön maradjanak a csavarok.
Remélem sikerül.
És egy kis matek: ha Tepike frissen meg lett volna műtve, úgy az egész került volna a befogadó által soknak tartott 20000 ft-ba.
Ehhez képest az eddigi orvosi költségeink az alábbiak szerint alakultak: előzetes vizsgálat+rtg+hormoninjekció+szépészet (manikűr, pedikűr, fülatka irtás), stb.: 16000, csontműtét és utógondozás: 25000, újabb rtg+korrekciós műtét: 16000.
És még nem kapott egyetlen oltást sem, még hátra van az a műtét, amikor kiveszik majd a csavarokat és az ivartalanítás.
Ha nincs az a sok segítőkész görénybarát, akkor ezt bizony szinte lehetetlen lett volna megoldanunk így utólag…
De van néhány kérdésem… Mi az, hogy valami drága? Nem drága az, ha egy kicsi élőlény hetekig húzza maga alatt a sérült, törött lábát? Ha az a csont úgy kell, hogy összeforrjon? Nem drága az, hogy most újabb hetekbe kerül, mire rendbe jön? Nem drága az, hogy két hét alatt kétszer kellett altatni és kétszer bódítani (folyamatos körömrágás, hogy minden rendben legyen…)? Nem drága az, hogy így sokkal tovább kell korlátozni a mozgását? Nem drága az, ha elveszítjük, mert túltüzel? Hol húzzuk meg a határt? Mikortól mondjuk azt, hogy DRÁGA…????
Évek óta foglalkozom mentéssel, tanácsadással. Sokszor előfordul, hogy valaki nem tudja finanszírozni a göri ilyen-olyan ellátását. De miért nem kér valaki segítséget? Mi a fontosabb? A büszkeségem vagy egy érző lény szenvedése???
Teper most alszik. Mellettem van, hogy halljam, lássam ha valamire szüksége van.
Holnap egy új nap lesz. És este ismét megírom ide a blog-ba, hogy mi is történt Teperrel és a többi itt lévő görivel.
Szeretnék itt is köszönetet mondani mindazoknak, akik a mai napig anyagi, tárgyi, időbeni, fizikai segítséget nyújtottak ahhoz, hogy Teper ismét boldog göri-életet élhessen:
Jasper Kata (jkata), Mazán Béla (Daddy), Pálok Nóra, Korsós Ágnes, Korsós Péter, Rápolthy Zsolt, Kovács Balázs, Pápai Gábor, Balogh Istvánné, Beck Tamás (Cafka&Farkinca&Hugi), Cseh Gabriella, Csinos Adrienn, Accipiter Laura, Egervári Zsanett, Egervári Péterné, Gábor Annamária, Néma Katalin, Kis István és Neje, Kalán Anita, Schnellné Balogh Edit, Kozári László, Diricziné Imre Magdolna, Rozmann Zsuzsanna, Takács Anita, Balogh Ferenc, Gazdagné Leitner Erzsébet, Fenyvesi Tünde, Szabados Sára, Márton Judit, Királyné, Végh Adrienn, Sivak Mónika, Borsos Anita, Lebedy Petra, Kárpáti Nikoletta, Hajdu Emma, Dorogi Fruzsina, Pálokné Barabás Éva, Horpácsy Nóra, Ferencz Krisztina (Greylupus)
Köszönöm Teper nevében is!
.jpg)
Teper lábából, kiszedték a csavarokat! 
Én is a nyugodt erőt választottam… Szinte zokogva ébresztettem a páromat, hogy nincs meg Teper. Kértem segítsen keresni a házban, én megyek ki „terepre”. Az egész házban mindössze a mosókonyha ajtaja volt csukva, vagyis az volt az egyetlen hely ahova nem néztem be első szívrohamom után. Én indultam kifelé a párom pedig elindult a lakásban keresni a kiscsajszit. A férjem egy alapos ember ő sorban kezdte. Irodában nincs Teper, kipipál. A következő a mosókonyha (bár az ajtaja csukva van, de ez nem zavarja az én alapos férjemet). Én már felszerelkeztem zseblámpával és mászócipővel amikor szól az én akkurátus párom, hogy várjak egy kicsit… És jön felém a tenyerében a totál kómás félig alvó Teperrel. Tepi a mosókonyhában aludt édesdeden a szennyes között. Kész voltam… Mondtam is neki, még egy ilyen akció és az én két kezem által fog elhalálozni, megfojtásból kifolyólag… Ne kérdezzétek, hogy sikerült a tolóajtót kinyitnia. De ráadásul az ő ketrece nem is a földön van, hanem Szonja ketrecének a tetején. Tehát kijött, lemászott és bekommandózta magát a mosókonyhába. A szerencse talán az, hogy egy gyenge légmozgás behajtotta az ajtót (nem volt kilincsre csukva, de ezt én nem vettem észre idegességemben) és Ő meg sem próbált kijönni. Na az óta Tepikének a tolóajtaján is karabiner védelem van… 