Teper lábából, kiszedték a csavarokat! J  Most már mehet, futhat, szaladhat. J Persze még nem történtek csodák. Tekintettel arra, hogy az elmúlt 4-5 hónapban csak húzta a hátsó felét, ott bizony egy csepp izomzat sincs. Ő annyira megszokta ezt az állapotot, hogy most is úgy megy. De pénteken megyünk varratszedésre Gráf Miklós doktor bácsihoz, és utána kezdődik az izmosodás és tanulás. Újra tanulunk majd járni. Első körben úszásterápia lesz. Azzal lehet a legjobban edzeni a lábát terhelés nélkül… A kis mázlista. Nincs is jobb, mint kánikulában az úszáskúra… J

Természetesen azért Tepike gondoskodik a hajam fehéredéséről és kihullásáról, valamint gyakorta teszteli a szívem tűrőképességét is.

Tegnap este a kicsilány komoly erőpróba elé állította az idegrendszeremet… A következő történt. Sajnos kifogytam a függőágyakból, és megrendelés is érkezett szép számmal, így nem lehetett halasztgatni a dolgot, neki kellett állnom, varrni. Teper és Szonja a hobbyszobában laknak, míg a többiek a kinti kennelben vannak elszállásolva. A meleg miatt minden ajtó és ablak nyitva volt hátha megmozdul a levegő. Teper és Szonja ketrece zárva volt. Tepi egyelőre egy kisebb méretű ketrecben lakik, melynek a tetején van toló(!)ajtó. A varrás sokáig elhúzódott. Közben mindenki kapott vacsit. Késő este Szonja zörgött a ketrecében, reklamálva a játékidő tolódását. Bementem hozzájuk és ekkor ért a döbbenet! Tepi ketrecének az ajtaja el volt tolva és a kislánynak mindössze hűlt helye volt… Természetesen első körben én is ugyanúgy reagáltam, mint mindenki, aki már 10-15 éve foglalkozik görényekkel… Azaz pánikba estem… Ez nem teljesen volt ok nélküli. Pánikomat az alábbi dolgok növelték: a házunk még nincs kész, így a nappaliban még jó néhány konnektor nincs beszerelve, de a helyüket már kivágta a villanyszerelő. Ezeken a lyukakon simán be tud bújni és eltűnhet a falakban (könnyűszerkezetes az egész ház), amíg a kennelben voltam, a terasz ajtaja is nyitva volt, a szomszédunkban 3 kennelben vannak kutyák, a kertünkben éppen támfalakat építenek és azok vonalában már ki vannak ásva az árkok, sötétben kész boka, térd és csípőtörés arra járkálni. A hobbyszobában található két heverő felnyitva és teljes tartalmuk kiszedve (anyagok, bélések, cérnák, tűk stb., minden ami a varráshoz kell). Szóval ezek voltak a körülmények, melyek fokozták az izgalmamat. A férjem lázasan aludt. De mit tehet valaki „holmoktól-sarokig” pánikba esve? Én is a nyugodt erőt választottam… Szinte zokogva ébresztettem a páromat, hogy nincs meg Teper. Kértem segítsen keresni a házban, én megyek ki „terepre”. Az egész házban mindössze a mosókonyha ajtaja volt csukva, vagyis az volt az egyetlen hely ahova nem néztem be első szívrohamom után. Én indultam kifelé a párom pedig elindult a lakásban keresni a kiscsajszit. A férjem egy alapos ember ő sorban kezdte. Irodában nincs Teper, kipipál. A következő a mosókonyha (bár az ajtaja csukva van, de ez nem zavarja az én alapos férjemet). Én már felszerelkeztem zseblámpával és mászócipővel amikor szól az én akkurátus párom, hogy várjak egy kicsit… És jön felém a tenyerében a totál kómás félig alvó Teperrel. Tepi a mosókonyhában aludt édesdeden a szennyes között. Kész voltam… Mondtam is neki, még egy ilyen akció és az én két kezem által fog elhalálozni, megfojtásból kifolyólag… Ne kérdezzétek, hogy sikerült a tolóajtót kinyitnia. De ráadásul az ő ketrece nem is a földön van, hanem Szonja ketrecének a tetején. Tehát kijött, lemászott és bekommandózta magát a mosókonyhába. A szerencse talán az, hogy egy gyenge légmozgás behajtotta az ajtót (nem volt kilincsre csukva, de ezt én nem vettem észre idegességemben) és Ő meg sem próbált kijönni. Na az óta Tepikének a tolóajtaján is karabiner védelem van…

Ha ez így megy tovább, mire Teper rendbe jön én elhullajtom a hajamat, fogaimat és valami kis nyugis zárt jellegű pihenőhelyre vonulok regenerálódni…